Csonka Gábor

BME Szervetlen Kémia Tanszék

A tudományos eredmények közlése hosszú ideje már a kutatók és a kiadók együttműködésén alapult, mert a tudományos eredmények közlésének, terjesztésének a leghatékonyabb módja a tudományos folyóiratokban való közlés volt. Ezek a folyóiratok szakmai egyesületek és független kiadók kezében vannak. Az elektronikus kommunikáció új lehetőségeket teremtett a tudományos eredmények közlésére, amely arra kényszeríti a kiadókat és tudósokat, hogy átgondolják, átalakítsák a régi eljárásokat, és figyelembe vegyék, megtanulják az Internet által nyújtott lehetőségeket. Ezzel a technikával a szerzők könnyen és terjeszthetik új eredményeiket, a hálózathoz kapcsolódó olvasó pedig olcsón, gyorsan sokkal több tudományos ismeret birtokába juthat, ami jelentősen könnyítheti, gyorsíthatja az olvasó kutatásait. Az elektronikus közlés nem egyszerűen a papír másolata, hanem alkalmasan kezelve sokkal több lehet annál, mivel elektronikus formában sokkal több információt lehet közölni. A hipertext közlés lehetőséget nyújt a kísérleti és elméleti eredmények adatbázis jellegű közlésére. Így az olvasó közvetlenül hozzájuthat a lényeges adatokhoz, azokat a saját igényei szerint csoportosíthatja. Ezek az adatok nagyrészt kimaradtak az eddigi közlésekből a robbanásszerű terjedelemnövekedés elkerülése érdekében. A papír alapú publikálás esetében nagyon költséges a színes ábrák közlése, a háromdimenziós objektumok közlése pedig lehetetlen. Ezek a nehézségek hipertext, ill. VRML nyelven történő közlés esetén fel sem merülnek. Most itt lenne a lehetőség, hogy az egyetem saját kezébe vegye az egyetemen születő eredmények közlését, és a közjó érdekében egy határozott stratégiát fogalmazzon meg. Ezzel kapcsolatban szeretném bemutatni a jelenlegi főbb ellentmondásokat és azt, hogy hogyan fejlődtek a dolgok az elmúlt néhány évben. Ismertetek néhány előkészületben lévő jelentősebb külföldi projektet.

Az Amerikai Művészet és Tudományos Akadémia (American Academy of Arts and Sciences, AAAS) valamint a Camille és Henry Dreyfus Alapítvány egy tanulmányt finanszírozott, amelynek a címe: "Átmenet a papírtól" ("Transition from paper"). Ezt az előbbi módon nehéz magyarra lefordítani, de lényegében arról van szó, hogy néhány szakember áttekintette azokat az új lehetőségeket és fejleményeket, amelyek jelenleg a tudományos közlésre rendelkezésre állnak. A bizottság elnöke R. Stephen Berry a Chicagói Egyetemről. A bizottság tagjai egyetemekről (Észak Illinois, Chicago, Louisana Állami, Yale), intézetekből (Brookhaven, Los Alamos, AT&T), a kormányzatból, a Springer-Verlagból, valamint az Amerikai Tudományfejlesztési Szövetségből kerültek ki, valamennyien az AAAS tagjai.

A következő ajánlást teszik: "...a kormányzat által támogatott kutatásból származó tudományos eredmények szerzői szabadon közölhessék eredményeiket az általuk legmegfelelőbbnek tartott módon, tudományos folyóiratokban vagy elektronikusan, vagy bármely esetleg a jövőben megjelenő módon." A cél elérése érdekében olyan javaslatot tesznek, amely mind a tradicionális, mind a modern közlés igényeinek megfelel.

Kiindulási alapjuk az 1976-os U.S. Copyright Act, amelyet 1989-ben a Berni Konvencióhoz való csatlakozás után átdolgoztak és kiterjesztettek, amely alapján a jogok kiadótól a szerző felé tolódtak el. Korábban a copyright törvény csak akkor védte a munkát, ha azt a szerző vagy a kiadó regisztráltatta, amit mindig a kiadó tett meg. Ezzel szemben jelenleg a copyright attól a pillanattól él "amint azt a szerző bármilyen megfogható (tangible) médiumon rögzíti", így a szerzői jog kezdetben a szerzőé. Ezért jelenleg az a bevett gyakorlat különösen a tudományos folyóiratok esetében az, hogy a kiadók megkívánják a szerzőtől, adja át nekik a copyright-ot közlés előtt.

"Sec. 105. Subject matter of copyright: United States Government works

Copyright protection under this title is not available for any work of the United States Government, but the United States Government is not precluded from receiving and holding copyrights transferred to it by assignment, bequest, or otherwise."

Ez alapján az a munka, amelyet a U.S. kormány alkalmazottai készítenek munkaköri kötelességként eredendően közkincs, mindenki szabadon hozzáférhet és nem lehet korlátozni a terjeszthetőséget. Ezért az ilyen munka közlői rutinszerűen felmentést kérnek a kiadóktól a copyright átadása alól. A másik gyakorlat szerint nem a szerzők, hanem a Szövetségi Laboratóriumok (Argonne National Laboratory, Los Alamos National Laboratory) maguk adják át a kiadónak a copyright-ot és megtartják maguknak azt a jogot, hogy a kormányzat felé terjesszék a munkát. Ezt a gyakorlatot néhány magánintézet is követi. Hasonlóan különleges elbánás alá esnek az ausztrál, kanadai és nagy-britanniai kormány alkalmazottai, miután ezek a kormányok a saját nemzeti törvényeik szerint kezelik a copyright-ot. A tudományos folyóiratok kiadói általában alkalmazkodnak ezekhez a korlátozásokhoz, és lemondanak a copyright átadásáról.

A tudományos kutatás céljainak összhangja a közérdekkel

Ez az alcím az előbb említett Science-ben megjelent tanulmány egyik alcímének laza fordítása. Itt a szerzők azt fejtegetik, hogy mennyire eltér az, amikor egy tudós készít valamit közlésre attól, amikor egy író a megélhetésért közöl valamit. A tudóst ideális esetben az érdekli, hogy az új felfedezését megoszthassa másokkal, ezzel a tudomány haladását elősegítse és mások figyelmét az általa fontosnak vélt dolgokra irányítsa. A tudós 'haszna' közvetett, nem pénzt vár a közlésért cserébe. Sőt a tudósok sokszor fizetnek azért, oldalanként akár 2-3 ezer Ft-ot, hogy munkájuk megjelenjen egy jelentősebb tudományos folyóiratban. Ezért a tudós céljai, és motivációja megfelel az említett 105. szekciónak és az alapkutatás szövetségi finanszírozásának. A közjó szolgálata csak akkor lehetséges, ha a kutatási eredményeket széles körben terjeszthetik.

Ezt néhány egyetem határozottan képviseli. A Harvard Egyetem copyright-tal kapcsolatos állásfoglalása a következő: ".. a Harvard Egyetemen születő ötleteket és munkákat a lehető legjobban hasznosítani kell. Ez általában azt jelenti, hogy azokat a lehető legszélesebb körben terjeszteni kell. Ezért minden lehetséges ésszerű módot fel kell használni ezen munkák és oktatási anyagok terjesztésére. Támogatni kell, hogy a köz haszna előnyt élvezzen a pénzügyi haszonnal szemben, legyen az az egyetem, vagy az oktató pénzügyi haszna." Más egyetemek, pl. a Yale Egyetem is újragondolja a copyright kezelés módját. Talán elérkezett az idő, a BME is átgondolja ezt a helyzetet.

A tanulmány szerzői a következő ajánlást teszik: a kutatásokat finanszírozó szövetségi szervezeteknek ajánlani kell (esetleg meg kell követelni), mint a finanszírozás egyik feltételét, hogy a születő tudományos közlemények és egyéb eredmények copyright joga a szerzőnél maradjon. A szerző a leendő kiadó részére egy széles körű, nem kizárólagos licencet adna, arra, hogy az eredményeit értéknövelt formában hagyományosan vagy elektronikusan közölje. Így a szerző megtartaná a jogot, hogy informális csatornákon keresztül, pl. egy web szerver segítségével a kutatásaiban érdekelteknek közvetlenül eljuttassa. A licencet úgy kell megállapítani, hogy megengedje azt, hogy a kiadó a saját gyűjteményében felhasználja. Jelenleg ilyen gyűjtemény a Physical Review On-Line Archive, de nem szabad kizárni jövőbeli más megoldásokat sem. A kiadó a kiadás feltételeként előírhatja, hogy a kézirat jövőbeli terjesztése során a szerző köteles legyen hivatkozni a kiadó kiadványára.

Ez az ajánlás csak az amerikai Kormány által finanszírozott kutatásokra vonatkozik, de nincs akadálya, hogy más kormányok hasonlóan járjanak el, és így egységes politika alakuljon ki ebben a kérdésben.

Ha áttekintjük a jelenlegi helyzetet, akkor nagyon érdekes közlési formákat találhatunk már most is az interneten. A Los Alamos "xxx" e-print szervert emelném ki elsősorban. Ez az új tudományos közleményeket, még megjelenésük előtt elektronikus formában terjeszti.

A kiadók megosztottak a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Az egyik oldalon a Science, az American Chemical Society teljes mértékben ellenzi azt, hogy a szerzők saját cikkeiket a web-en vagy e-print szervereken közzétegyék. Mások, mint American Journal of Mathematics vagy Physical Review az ilyen közlést megfelelőnek tartják, és még hirdetik is ezeket a lehetőségeket. Várható, hogy a továbbra is lesznek olyan kiadók, akik a tulajdon változás miatt fenyegetve érzik majd magukat. A legfontosabb gond a kiadók számára, az hogy az Internet bárki számára lehetővé teszi, hogy kiadóvá váljon. Ezek az új, elektronikus kiadványok átvehetik a hagyományos intézmények helyét főleg olyan területen, ahol a hagyományos kiadók nem képesek követni a tudományos közösség igényeinek alakulását.

Abból a tényből, hogy a tudományos kiadók hosszú időn keresztül a tudomány minden területén fontos szerepet töltöttek be nem következik az, hogy ez így is marad. Radikális változások történtek a tudományos közlésben és a további változások is elkerülhetetlenek. A tudósok munkakörülményei előnyösen változnak, amely végül az egész társadalom javára válhat. Ha a kiadók megtalálják azt a módot, ahogy a tudományos közlemények értékét növelni tudják ők is fontos elemei lehetnek az új rendszernek.

A hagyományos tudományos folyóiratokban kétféle típusú közléssel találkozhatunk. Az egyik lényege a magas szintű diszkusszió, az összefüggések keresése. A másik típusú közlés az új tudományos adatok, mérési vagy számítási eredmények közlése táblázatos vagy grafikus formában. Természetesen a két típus nem válik el élesen megjelenéskor, egyetlen közleményben keveredhetnek, de az új eredményeket, adatokat a szerzők mindig kiemelik és hangsúlyozzák. Az első típusnak a hagyományos újságok is jól megfelelnek, és a kissé átalakított hipertext vagy más elektronikus alapú közlés főleg csak a gyorsabb, könnyebb hozzáférés miatt előnyösebb a papírnál. Ezzel szemben az új adatokat, az eddig meglévő sokszor hatalmas tömegű adatok közé kell beilleszteni, összehasonlítás céljából. Ez utóbbi papíron sokszor nagyon nehézkes, itt az elektronikus közlés minőségi változást jelent.

Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmet Stephen Heller érdekes közleményére, amely nemrég jelent meg az Intenet Journal of Chemistry elektronikus folyóiratban. Ebben az írásban a szerző megpróbál 20-30 évre előretekinteni. Úgy gondolja, hogy a vegyészek jobban érdeklődnek majd az adatok (fizikai és kémia sajátságok, kémiai szerkezet, reakciók, spektrumok és hasonlóak) iránt, ezért az, hogy az adatbázisokba könnyen lehessen új adatokat beküldeni, a meglévő adatokat javítani feltehetően sokkal vonzóbb alternatíva lesz mint a jelenlegi önálló, kissé elszigetelt, adatbázisokba időnként nehezen beilleszthető tudományos közlés.

A teljesség igénye nélkül bemutat néhány példát, amely jól mutatja a várható irányt. Elsőként a Journal of Physical and Chemical Reference Data (JPCRD) kerül említésre. Ezt az American Institute of Physics (AIP), az American Chemical Society (ACS), és a National Institute of Standards and Technology (NIST) adja ki 1972 óta. A folyóirat 2 havonta jelenik meg és az ISI impakt faktora 5,82. Ebben a folyóiratban a közlés kritériuma, hogy a szerzők elemezzék a közölt adatok minőségét és teljes mértékben dokumentálják a méréseiket. A folyóiratot terjedelmes monográfiák egészítik ki, mellékletként. Ilyen pl. a JANAF Thermochemical Tables, 3^rd Edition, amely a legkeresettebbek közé tartozik a melléletek közül. Ez egy hagyományos, papíron kiadott adatbázis, de az utóbbi időben egyre nagyobb az igény a számítógéppel olvasható adatbázisok iránt. Ez a felismerés vezette az egyetemünkön jól ismert Beilstein Kézikönyv kiadóit is, amikor a több mint 100 éve kiadott, sokáig csak papíron létező szerves kémiai adatbázist számítógépre vitték.

Stephen Heller egy olyan új megoldást javasol, amely két részből áll. Az A rész a kémiai anyagok tulajdonságainak adatbázisa, amely az adatokra és a szerkezetre nézve kereshető. Ehhez hasonló kezdeményezés már létezik ez a NIST Chemistry WebBook, amely jól mutatja azt, hogy milyen hasznos lehet egy ilyen típusú adatbázis. A második B rész tartalmazná az adatokhoz tartozó mellékleteket, amely hasonlítana a jelenlegi tudományos közlemények szerkezetére, lenne benne bevezetés, kísérleti rész, konklúzió és hivatkozások. A fő különbség az lenne, hogy a B részben közölt cikk hipertext mutatókat tartalmazna hivatkozásként és képes lenne arra, hogy a mások által a B részben közölt kísérleti vagy egyéb részekhez közvetlenül csatlakozzon. Így a B rész nem tartalmazna adatokat, csupán az A részben (WebBook-ban) található adatokra hivatkozna.

The NIST/CSTL/PMD Reacting Flows Group has developed a WWW accessible, interactive site for chemical kinetic mechanisms called CKMech.

Végezetül szeretnék hivatkozni a fentiekkel kapcsolatos saját kezdeményezéseinkre. Az MKM és az OTKA támogatásával (PFP No. BME-VEK 3409) sikeresen kifejlesztettünk egy hipertext adatbázis jellegű periódusos rendszert ill. egy kis molekulaszerkezeti adatbázist.

Szükségesnek tartom, hogy a BME alkalmazkodjon a kialakult új helyzethez, a copyright-tal és a tudományos eredmények terjesztésével kapcsolatban. Fogalmazza meg alapfilozófiáját és készüljön fel az adatbázis jellegű közlési lehetőségekre esetleg mint kiadó, vagy más kiadókkal kössön szövetséget. Kérdés, hogy történik-e ez ügyben bámi is?