1. Megoldás:

    A víz és gőz között egyensúlyt feltételezve, DG = 0, így
    DH= TDS
    ezért

  2. Megoldás:  jobbra
  3. Megoldás: A gyémánt végtelen lassan alakul grafittá. Nem érdemes, de ...
  4. Megoldás:

    A megfelelő értékek:

    CuO(sz) + H2(g) = Cu(sz) + H2O(f)

    : -129,7 0 0 -237,1 (kJ/mol)

    ebből:
    DG0 = (0 - 237,1) - (-129,7 + 0) = -107,4 kJ
    A réz(II)-oxid redukciója H2 gázzal 25 oC-on tehát önként végbemenő (spontán) folyamat.

  5. Megoldás:
    1. DG0 = -1370,8 kJ; jobbra
    2. DG0 = -32 kJ; jobbra
    3. DG0 = -130,2 kJ; jobbra
    4. DG0 = -238,2 kJ; jobbra
    5. DG0 = 345,7 kJ; balra
    6. DG0 = -83,9 kJ; jobbra
    7. DG0 = -871 kJ; jobbra
    8. DG0 = 238,2 kJ; balra
  6. Megoldás: DG0 = -514 kJ
  7. Megoldás: DGk0(Al2O3) = -1582,3 kJ/mol
  8. Megoldás: A reakciók végbemenetelének szükséges, de nem elégséges feltétele a pozitív K, azaz a negatív DG0 érték. Szükséges még az is, hogy a reakció elegendően gyorsan menjen végbe. Jelen esetben a reakció végbemenetelét egy magas aktíválási gát akadályozza meg.
  9. Megoldás:

    Először Kc-t fejezzük ki;



    majd behelyettesítjük a megfelelő egyensúlyi koncentrációkat:

  10. Megoldás: A legkedvezőbb KClO3-ból, a legkedvezőtlenebb Al2O3-ból kiindulni.
  11. Megoldás:
    Kn értékének számításához először az egyensúlyban lévő molszámokat kell megtalálni.
    A          + 3 B Ű 2 C
    Kezdeti: 2 4   0
    Reagáló: ? ? +2
    A reakcióegyenletből megtudhatjuk a reagáló molszámokat. Két mol "C" anyag 1 mol "A" anyagból és 3 mol "B" anyagból keletkezik. Ennek megfelelően
    Reagál: -1 -3 +2
    Egyensúlyban: ? ? 2
    Nyilvánvaló, hogy az egyensúlyi "A" és "B" anyagok molszáma a kezdeti és az elfogyott molok közötti különbség. Így
    Egyensúlyban: (2-1) (4-3) 2
    azaz 1 1 2

    lesznek a molszámok. Most már Kn számítható:




  12. Megoldás: Kp = 50,3
  13. Megoldás: Kc = 59,8 1/mol
  14. Megoldás:
    A reakcióegyenlet és a molok száma:
    CO(g)      + 2 H2(g) Ű CH3OH(g)
    Kezdeti : 1 2 0
    Reagált : 0.3 2·0.3 0.3
    Egyensúlyi: 0.7 1.4 0.3





    S ni = 0,7 + 1,4 + 0,3 = 2,4 mol

    Dn = -2
    Kp = 0,2186 mol-2.

    K    p = 1,26×10-4

  15. Megoldás:
    pHCl = 42,34 kPa, pO2 = 10,58 kPa, pCl2 = 24,04 kPa, pH2O = 24,04 kPa
    Kx = 0,992, Kp = 0,992, Kc = 70,99 dm3/mol , Kn = 0,222
  16. Megoldás:
    Tételezzük fel, hogy a PCl5 koncentrációja x mollal csökkent a reakció során.
    PCl5(g) Ű PCl3(g)    + Cl2(g)
    K: 0,12 0 0
    R: -x +x +x
    E:: 0,12-x x x



    ebből x kifejezhető:

    x2 + 0,8x - 0,096 = 0

    Az egyenlet másik megoldása negatív koncentrációt adna, ami értelmetlen és nem lehetséges. "x" értékéből mindegyik komponens koncentrációja számítható.

  17. Megoldás:a: 1/Kp = 0.00111, b: Kp2 = 810 000, c: √Kp = 30
  18. Megoldás:
  19. Megoldás:
  20. Megoldás:
  21. Megoldás:
  22. Megoldás:
  23. Megoldás:
  24. Megoldás:
  25. Megoldás:
  26. Megoldás:
  27. Megoldás:
  28. Megoldás:
  29. Megoldás:
    1. Először Kn-t számítsuk ki, majd azután Kp-t. Tételezzük fel, hogy A2 kezdeti mennyisége n0.
      K: n0 0
      R: -n0 a 2 n0a
      E: n0(1-a) 2 n0a

      S ni = n0(1+a)






    2. Először számítsuk ki a parciális nyomásokat, azután Kp-t:





  30. Megoldás:

    A tökéletes gáztörvények alapján az egyensúlyi összmolszám egyszerűen számítható:



    Ebből az átlagos moltömeg:



    Ismerjük az eredeti N2O4 molszámot



    Vizsgáljuk meg az egyensúlyi molarányt:
    N2O4(g) Ű 2 NO2(g)
    K: 0,02174 0
    R: -x 2x
    E: 0,02174-x 2x


    Sni = 0,02174 - x + 2x = 0,03555

    Az egyenletből x értéke kiszámítható, x = 0,01381,
    2x = = 0,02762 mol
    = 0,02174 - x = 0,02174 - 0,01381 = 0,00793 mol
    Most már kiszámíthatjuk Kn-t:



    Végül kiszámíthatjuk a disszociációfokot is. Ha 0,02174 molból 0,01382 mol

    bomlik, akkor 1 molból a

  31. Megoldás:
    A reakcióegyenlet és a megfelelő molok:
    A Ű kB
    K: 1 0
    R: -a k a
    E: 1-a k a

    Sni = 1-a + ka = 1 + (k-1)a

    Az átlagos moltömeg:



    M = 114,3 g/mol

    Az egyensúlyi összmolszám (1 mol kiindulási anyagot feltételezve), mint a kezdeti moltömeg és az egyensúlyi átlagmoltömeg hányadosa számítható ki:
       ebből

  32. Megoldás:
  33. Megoldás:
  34. Megoldás:
  35. Megoldás:
  36. Megoldás:
  37. Megoldás:
  38. Megoldás:
    A reakcióegyenletből látható, hogy csak a CO2 van gázfázisban:


    CaCO3(sz) Ű CaO(sz) + CO2(g)


    Ezért az egyensúlyi állandó:
    .
    Mivel 



    Kc = 7,02× 10-3

  39. Megoldás:
  40. Megoldás:
  41. Megoldás:
    A sósav erős sav, ezért teljes mértékben disszociál és H3O+ ionokat képez. A következő reakcióegyenletet vizsgálva látható, hogy a H3O+ koncentráció a kiindulási savkoncentrációval egyenlő:

    HCl + H2O Ű H3O+ + Cl-

    így a teljes [H3O+] a sav és a víz disszociációjából származik:

    [H3O+]t = [H3O+]sav + [H3O+]víz = 2×10-2 + [H3O+]víz = 2×10-2 mol/dm3

    A vízből származó [H3O+]víz értéke semleges közegben 10-7 mol/dm3. Savas közegben ez az érték még kisebb, ezért elhanyagolható.
    pH = -lg 2×10-2 = 1,699.
  42. Megoldás: pH = -lg(0,02) = 1.699
  43. Megoldás: pH = 4, 3, 2, 1 és 0
  44. Megoldás: pH = -lg(0,006)
  45. Megoldás:
    1. Ha a fentiek során alkalmazott módszert mechanikusan ismételnénk, a következő helytelen eredményt kapnánk:

      [H3O+] = 10-8 M, tehát pH = 8,00

      Természetesen ez lúgos közeget jelent, ami egy sav oldat esetében képtelenség. Ebben az esetben ugyanis az igen kis [H3O+]sav koncentráció miatt már nem lehet figyelmen kívül hagyni a [H3O+]víz értéket.
    2. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy [H3O+]víz = 10-7 a savas oldatban, azaz ugyanannyi, mint a semleges kémhatású vízben. Ebben az esetben:
      [H3O+]t = [H3O+]sav + [H3O+]víz = 10-8 + 10-7 = 1,1.10-7 M
      pH = -log 1,1× 10-7 = 6,96
    3. A fenti feltételezés nem helyes, amikor ugyanis savat öntünk a vízbe, akkor az eredeti [H3O+]víz értéke az egyensúlyi reakció során megváltozik, így nem lehet állandó értékűnek tekinteni. Viszont kezdeti koncentrációul választhatunk 10-7 M-t:
      2 H2O = H3O+ + OH-
      K: 1,1×10-7 10-7
      R: -x -x
      E: 1,1× 10-7 - x 10-7 - x

      Kv = (1,1× 10-7 - x)(10-7 - x) = 10-14 M2

      ebből

      x2 - 2,1× 10-7x + 10-15 = 0


      behelyettesítve [H3O+]t-be:

      [H3O+]t,1 = 1,1× 10-7 - 2,05× 10-7 = negatív szám, nem értelmezhető.
      [H3O+]t,2 = 1,1× 10-7 - 0,5.10-8 = 1,05× 10-7M
      pH = 6,98

    4. Kevesebb számítás várható, ha kezdeti koncentrációként csak a savból származó -t vesszük figyelembe:
      2 H2O Ű H3O+ + OH-
      K: 1·10-8 0
      R: +y +y
      E: 10-8 +y +y

      Kv = (10-8 + y)y = 10-14 M2

      Eredetileg disszociálatlan vizet tételeztünk fel. Ebből:

      y2 + 10-8y - 10-14 = 0

      kifejezve y-t:


      y2 = negatív szám, értelmetlen
      [H3O+]t = 10-8 + 9,5× 10-8 = 10,5× 10-8 = 1,05× 10-7;
      pH = 6,98

  46. Megoldás: 7
  47. Megoldás:
  48. Megoldás:
  49. Megoldás:
  50. Megoldás:
  51. Megoldás:
    Ugyanazt a logikai sorrendet használhatjuk, amit már a gázegyensúlyoknál alkalmaztunk. Először kiszámítjuk a disszociációfok segítségével az egyensúlyi koncentrációkat, majd felírjuk az egyensúlyi állandót alkotó megfelelő kifejezést:
    CH3COOH + H2O Ű H3O+ + CH3COO-
    K: 2 0 0
    R: -2a 2a 2a
    E: 2(1-a) 2a 2a


    1. Ha a elég kis érték (kisebb, mint 0,05), akkor a nevezőben elhanyagolható:

      . Így Kc = 2 a2, ebbol a = 2,98× 10-3
      [H3O+] = 2× 2,98× 10-3, pH = 2,23

    2. Bár a értéke láthatóan kicsi, tehát feltételelezésünk (a « 0,05) helytálló volt, mégis hasonlítsuk össze a pontos számítással (amely kissé körülményesebb).






      pH = 2,23

  52. Megoldás:
    1. HNO2 Ű H+ + NO2-
      K: 1 0 0
      R: -a a a
      E: 1-a a a

      (feltételezve, hogy a « 0,05).

      a = 2·10-2, ami feltevésünket igazolta.

    2. Ismét tételezzük fel, hogy a értéke a tört nevezőjében elhanyagolható:



      ebből a = 0,2, azaz feltevésünk helytelen volt.

      és

      A fenti példából levonható az az általános következtetés, hogy a disszociáció foka az oldat hígításával nő.
  53. Megoldás: 0,00354 M
  54. Megoldás: pH = 11,13
  55. Megoldás: K = 0,108
  56. Megoldás:  a) a = 0,00515, b) pH = 1,589
  57. Megoldás:
  58. Megoldás:
  59. Megoldás:
    A pH az összes hidrogénion koncentrációtól függ. Az első disszociációs lépcső teljes, így az ebből eredő [H+]=0,003 M. Ez a kezdeti koncentráció a második lépcső számára, amely az egyensúly szerint változtatja a koncentrációkat:
    HSO4-+ H2O Ű SO42- + H3O+
    K: 0,003 0 0,003
    R: -y y y
    E: 0,003-y y 0,003+y

    , melyből



    y1 = 1,5·10-3

    Az egyenlet második gyökének (negatív érték!) nincs értelme, ezért eltekintünk tőle.

    [H3O+] = 3·10-3 + 2,37·10-3 = 5,37·10-3 M. pH = 2,27

    Ha ezt az eredményt összehasonlítjuk a 44. feladat eredményével (pH = 2,22), az eltérés nem túl nagy, de jelentős. Oldjuk meg a 60. feladatot!

  60. Megoldás:
  61. Megoldás:
    Az első lépésre:
    H2S   + H2O  Ű HS-      + H3O+
    K: 0,1 0 0
    R: -x x x
    E: 0,1-x x x

    A második lépcsőre:

    HS-   + H2O    Ű S2-       + H3O+
    K: x 0 x
    R: -y y y
    E: x-y y x+y

    A komponensek koncentrációi:

    [H2S] = 0,1 - x; [HS-] = x - y; [S2-] = y; [H3O+] = x + y

    Az egyensúlyi állandók kifejezései:




    A K értékek alapján arra következtethetünk, hogy x » y. Ezért

    Ezt behelyettesítve a következő kifejezést kapjuk:



    és

    A H2S nagyon gyenge sav és feltételezhetjük, hogy az első disszociáció 5%-nál kisebb, ezért (0,1-x) × 0,1:



    ezért x2 = 1,1·10-8; x = 1·10-4; y = 1·10-14

    Végül az egyensúlyi koncentrációk:
    [H2S] = 0,1 M
    [HS-] = 1·10-4 M
    [S2-] = 1·10-14 M
    [H3O+] = 1·10-4 M, pH = 4

  62. Megoldás:

    Az alkalmazott számítási módszer ugyanaz, mint amit az előző feladatnál használtunk. Hasonlóan alkalmazva x és y jeleket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a koncentrációk:

    [H2CO3] = I - x
    [HCO3-]= x - y
    [CO32-] = y
    [H3O+] = x + y = 3,02·10-6 (pH = 5,52-ből számítva)

    ahol I a kezdeti H2CO3 koncentrációt jelenti. Mivel » , ezért (x-y) @ (x+y)  @ x. Először is tételezzük fel, hogy I » x, ezért


    Az eredmény azt bizonyítja, hogy "x" nem hanyagolható el "I" mellett:



    így I =x2/+ x = 2,28·10-5 + 3,02·10-6 = 2,58·10-5 M

    Megjegyzés

    Az eredmény talán félrevezető, mert azt sugallja, hogy az első disszociáció nagyon csekély. értéke azonban azon a feltételezésen alapul, hogy az összes CO2 molekula oldott állapotban, H2CO3 formájában szerepel. Valójában a CO2 és H2CO3 egyensúlyban vannak:

    azaz 480 CO2 molekula közül csak egyetlenegy van H2CO3 formájában, a többi szén-dioxid marad.

    A használt értéke az alábbi reakcióra vonatkozik:

    CO2 + 2 H2O Ű HCO3- + H3O+

    és nem a következőre:

    H2CO3 + H2O Ű HCO3- + H3O+

    ezért [CO2] az oldott CO2 összkoncentrációja. megadott értéke egy "látszólagos" disszociáció állandónak felel meg. Minthogy [CO2] értéke jóval nagyobb, mint [H2CO3], a "valódi" disszociáció állandó nagyobb, mint a megadott érték.

  63. Megoldás:
  64. Megoldás:
  65. Megoldás: Keressünk összefüggést az ecetsav és származtatott párja egyensúly kifejezései között. A két kifejezés:



    ahol "HAc" és "Ac" ecetsavat, ill. acetátiont jelent. A két kifejezést összeszorozva a víz ionszorzatát nyerjük

    Ka . Kb = Kv

    Ez az összefüggés mindig igaz konjugált sav-bázis párokra.

  66. Megoldás:
    A nátrium-acetát, CH3COONa teljes mértékben disszociáló só, így oldatban Na+ és CH3COO--ionokat ad. A Na+-ion mint rendkívül gyenge sav lényegtelen tényező, az acetátion disszociációs egyensúlyát az előző feladat alapján kell számolni.
    1. Ha Kb ismert:



      Az egyenletet megoldva, x = [OH-] = 5,3.10-6, pH = 8,72

    2. Ha Kb-t nem ismerjük, használjuk a Kb és Ka közötti összefüggést, így Kb értékét ki tudjuk számítani.
  67. Megoldás: 8,09
  68. Megoldás: 6,13
  69. Megoldás:
  70. Megoldás:
  71. Megoldás:
  72. Megoldás:
  73. Megoldás:
  74. Megoldás:
    A nátrium-hidroxid, erős bázis, az ecetsavval nátrium-acetát képződése közben reagál. Ez a só teljes mértékben disszociál és Na+, ill. Ac- ionokat ad. Az Ac- ionok részlegesen hidrolizálnak és részt vesznek a hidrolitikus egyensúlyban. Először számítsuk ki az új koncentrációkat (az elegy térfogata 200 cm3 lett!):

    [NaAc] = 0,05 M
    [NaOH] = 0 M
    [HAc] = 0,1 M

    Ezután számítsuk ki az egyensúlyi koncentrációkat:
    HAc + H2O Ű Ac- +   H3O+
    K: 0,1 0,05 0
    R: -x x x
    E: 0,1-x 0,05-x x



    x2 + (0,05 + Kc)x + 0,1·Kc = 0


    x = 3,64.10-5 pH = 4,43

    Meggondolva, hogy a HAc gyenge sav disszociációja a "külső" acetátionok hatására még kisebb lesz, azt az egyszerűsítést tehetjük, hogy

    (0,05 + x) @ 0,05
    (0,1 - x) @ 1

    ezért



    pH = 4,45, tehát a feltételezés helytálló.

  75. Megoldás:
    1. Alkalmazzuk a már megtárgyalt közelítést:




      pH = 8,77

    2. Higítás után az új koncentrációk

      [] = 0,03 M és
      [OH-] = 0,01 M lesznek.

      Behelyettesítve ezeket az értékeket a kifejezésbe, az eredmények változatlanok maradnak.
  76. Megoldás:
    1. Az eredeti pufferoldat pH-ja:


      pH = 4,75

    2. A pufferoldathoz adott sav után a HCl koncentrációja:


      A puffer koncentrációváltozása 20 cm3 térfogatnövekedés miatt elhanyagolható lenne, azonban a H3O+ hozzáadott mennyisége reagál az acetátionokkal és ecetsavat képez. Ezért az acetátionok és az ecetsav mennyisége megváltozik:

      [Ac-] = [só] - [HCl]
      [HAc] = [sav] + [HCl]

      Fentieket figyelembevéve:



      [H3O+] = 4,07.10-5, pH = 4,39

      Puffer alkalmazása nélkül, egy 3,92·10-2 M koncentrációjú vizes oldat pH-ja: 1,41 lenne.

  77. Megoldás:
    Az új koncentrációk:


    HAc + H2O Ű Ac- + H3O+
    K: 9,52·10-2 0 4,76·10-2
    R: -x x x
    E: 9,52·10-2 - x x 4,76·10-2 + x


    Tételezzük fel, hogy "x" kis érték, ezért elhanyagolható.





    Az eredmény igazolja feltevésünket. A pH értékét kiszámíthatjuk, ha csak a sósav oldat koncentrációját vesszük figyelembe:

    [H3O+] = 4,76·10-2, pH = 1,32

  78. Megoldás:
    Az új koncentrációk
    [HCl] = 4,76·10-4 M
    [HAc] = 9,52·10-2 M
    Összehasonlítva ezt a feladatot az előzővel, az egyetlen eltérés, hogy a HCl koncentrációja most 2 nagyságrenddel kisebb, mint az előző feladat esetében.
    HAc + H2O Ű Ac- + H3O+
    K: 9,52·10-2 0 4,76·10-4
    R: -x x x
    E: 9,52·10-2 - x x 4,76·10-4 + x



    Az "x" elhanyagolható, de csakis a nevezőben:



    x2 + 4,76.10-4 . x - 1,695.10-6 = 0



    x = 1,085.10-3

    [H3O+] = 1,085·10-3 + 4,76·10-4 = 1,561·10-3 M

    pH = 2,81

  79. Megoldás:
  80. Megoldás: 10-7
  81. Megoldás: 6,96, 7,00
  82. Megoldás: 4,1:1
  83. Megoldás: pH=10,3
  84. Megoldás: pH=11,85
  85. Megoldás: pH=9,08
  86. Megoldás: pH=5,05
  87. Megoldás: pH=2,89
  88. Megoldás: 0,036 M
  89. Megoldás:

    a) 0,7 CH3COOH - 1 CH3COONa

    b) 3,9 NH4OH - 1 NH4Cl

    c) 0,5 NH4OH - 1 NH4Cl

  90. Megoldás: 0,075 g
  91. Megoldás: pH=7
  92. Megoldás: pH=2,01; a1= 1,76%; a2=0,18%
  93. Megoldás: pH = 7,16
  94. Megoldás: pH = 8,31
  95. Megoldás:
  96. Megoldás:
  97. Megoldás:
  98. Megoldás:

    Az AgI disszociációja:

    AgI Ű Ag+ + I-
    K: - 0 0
    R: - x x
    E:

    -

    		 x x

    Az ezüst-jodid oldhatósági szorzata, L = 1,5·10-16. Behelyettesítve az oldhatósági szorzat kifejezésbe
    L = x2

  99. Megoldás:
    Ha a Pb2+ ionok koncentrációja x, akkor a I- ionoké 2x. Behelyettesítve ezeket az oldhatósági szorzat kifejezésbe:

    L = 8,7·10-9 = [Pb2+][I-]2 = x(2x)2 = 4 x3

    mol/l

    és ez a PbI2 oldhatósága is.
  100. Megoldás: kisebb lesz az oldhatóság
  101. Megoldás:
    1. L = x2 x = [Ag+]= [AgCl]
      S = 1,27× 10-5 M
    2. Közös a Cl- ion. A HCl disszociációjából származó nagy mennyiségű Cl- ion fog dominálni, azaz:
      L = [Ag+]·0,1
    3. A HNO3-ban nincs közös ion, ezért első közelítésben az oldhatóság nem változik.
    4. Az ammónium-hidroxid az AgCl csapadékot a következő reakcióegyenlet szerint oldja:
      Ag+ + 2 NH3 = [Ag(NH3)2]+ (a)
      az oldhatósággal kombinálva:
      AgCl = Ag+ + Cl- (b)

      Az (a) és (b) egyenleteket összeadva:
      AgCl     + 2 NH3 Ű [Ag(NH3)2]+ + Cl- (c)
      K: 1,0 0 0
      R: -2x x x
      E: 1,0-2x x x

      A (c) egyenlet egyensúlyi állandóját Kc·L szorzatként kapjuk:




      x = S = 5,6· 10-2 mol/l

  102. Megoldás: L =9·10-12; a) 9·10-8 M; b) 1,5·10-5 M
  103. Megoldás:


    1. pH = 10,46

    2. pH = 11, ezért [OH-] = 10-3 M, ezt L-be helyettesítve:

      L = [Mg2+][10-3]2



      pH = 9,54
  104. Megoldás: A kén-hidrogén gyenge, két protonos sav, amely disszociációkor HS- és S2- ionokat képez. A szulfidok oldhatóságát nyilvánvalóan a S2--ion koncentrációja szabja meg, ez azonban a pH függvénye is. Ezért először a [S2-] koncentrációt számítsuk ki a 61. feladat alapján:




    A 61. feladatban szereplő közelítéseket értelemszerűen itt is használtuk.

    x = 1,1·10-8 M
    y = [S2-] = 1,1·10-22 M

    Az oldhatósági szorzatba helyettesítve:

    LCuS = [Cu2+][S2-] = [Cu2+]·1,1·10-22 = 6·10-36
    LZnS = [Zn2+][S2-] = [Zn2+]·1,1·10-22 = 3·10-22

    Fentiekből az oldhatóság kifejezhető:

    SCuS = [CuS] = [Cu2+] = 5,45·10-14 M és
    SZnS = [ZnS] = [Zn2+] = 2,73 M

    Az eredményekből arra következtethetünk, hogy 0,1 M HCl oldat jelenlétében a CuS leválik, a ZnS azonban nem (leválásakor azonnal feloldódik).

  105. Megoldás:
    FeS: [S2-] = 6·10-15
    MnS: [S2-] = 1,4·10-12
    Előbb az FeS válik le.
  106. Megoldás: HgS: [Hg2+]·[S2-] = 4·10-53
    [S2-] = 1,1·10-22, [Hg2+] = 4·10-53/1,1·10-22.
  107. Megoldás:
  108. Megoldás: A közös IO3- ion koncentráció a disszociációs egyensúlyból számítható:


    Ebből
    x = 0,00945
    Behelyettesítve -t és kifejezve [Ag+]-t:

  109. Megoldás: Ebben az esetben [H3O+] állandó, így a ionok és a [HIO3] koncentrációinak arányát a disszociáció állandóból ki tudjuk fejezni:



    Amint látható az ionok jelentos része nem disszociált formában van jelen. Mivel egyéb közös ion nincs, az [Ag+] koncentrációjának egyenlőnek kellene lenni az összes koncentrációval tekintet nélkül arra, hogy az disszociált, vagy nem disszociált formában van jelen:

    [Ag+] = + [HIO3]

    [HIO3] kifejezhető mint:


    -ba behelyettesítve, a következő kifejezés írható fel:

    = 9,3·10-5 M; [HIO3] = 5,6·10-6 M és S = [Ag+] = 9,87·10-5 M

  110. Megoldás: [PbF2] = 1,012·10-3
  111. Megoldás:
  112. Megoldás:
  113. Megoldás:
  114. Megoldás:
  115. Megoldás:
  116. Megoldás: Mindkét anyag oldhatósági egyensúlyában közös a [Pb2+] ion. Ezért a [Pb2+] ionok koncentrációinak összege egyenlő az egyensúlyban lévő egymásra kölcsönösen ható sókoncentrációval.
    PbCl2 Ű Pb2+ + 2 Cl-
    E: x 2x
    PbI2Ű Pb2+ + 2I-
    E: y 2y

    A teljes Pb2+ koncentráció:

    [Pb2+] = x + y

    Az oldhatósági szorzatok:

    L1 = [Pb2+][Cl-]2 = (x + y)(2x)2
    L2 = [Pb2+][I-]2 = (x + y)(2y)2

    x és y aránya kiszámítható:



    ebből y = 0,03x.

    Ezt az oldhatósági szorzatok kifejezéseibe helyettesítve:

    1,03x4x2 = 1,6·10-5
    x3 = 3,887·10-6
    x = [PbCl2] = 1,57·10-2 M
    y = [PbI2] = 4,72·10-4 M

  117. Megoldás:
  118. Megoldás: