V. Kémiai nevezéktan

Az elemek és szervetlen vegyületek elnevezési szabályainak egységesítésére az International Union of Pure and Applied Chemistry, röv. IUPAC (Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniója) kidolgozta és 1957-ben életbe léptette a szervetlen és szerves vegyületek elnevezésének nemzetközi szabályait.

Tekintettel arra, hogy a köztudatban még elterjedt a régi, ún. genfi nomenklatúra is, így az új IUPAC elnevezések mellett ezt is ismertetni fogjuk.

1. Az elemek
2. A vegyületek
3. Vegyületek elnevezése

3.1. A gyökök elnevezése

3.1.1. Elektropozitív gyökök (kationok) elnevezése
3.1.2. Elektronegatív gyökök (anionok) elnevezése

3.2. Savak elnevezése
3.3. A savak funkciós származékai

3.3.1. A savhalogenidek
3.3.2. A savamidok
3.3.3. A szervetlen savak észterei

4. Komplex vegyületek

4.1. Komplex vegyületek képlete
4.2. Komplex vegyületek elnevezése
4.3. Ligandumok elnevezése

5. Addíciós vegyületek

5.1. Az addíciós vegyületek képlete
5.2. Az addíciós vegyületek neve

1. Az elemek

A fontosabb elemek nevét, jelét és relatív atomtömegét az 5. táblázat tartalmazza. Az izotópokat az elemek jele mellett a bal felső indexként elhelyezett tömegszámmal jelöljük.

Pl. ¹⁸O, ⁶⁰Co

Ha az izotóp vegyjele helyett teljes nevét kiírjuk, akkor a tömegszámát kötőjellel a név után írjuk.

Pl. szén-14, oxigén-18.

Az elem rendszámát, ill. tömegszámát az elem jeléhez illesztett bal alsó, ill. bal felső indexszel jelezzük.

Pl.

Egy adott elem valamennyi izotópjának azonos a neve, kivételt képez a hidrogén, ahol

A természetes radioaktív bomlássorokban előforduló izotópokat is tömegszámukkal kell jelölni, pl. rádium-D helyett ²¹⁰Pb (ólom-210) elnevezést kell használni.

Amennyiben valamelyik elem összes radioaktív izotópjáról beszélünk, vagy nem kívánjuk pontosan megjelölni, hogy melyik tömegszámú izotópról van szó, az elem neve elé (vele egybeírva), a radio szót tesszük.

Pl. radioszén, radiostroncium

2. A vegyületek

A tapasztalati képlet a vegyület sztöchiometriai összetételét fejezi ki. Önálló molekulákból álló vegyületeknél a relatív molekulatömegnek megfelelő tapasztalati képletet kell használni. (Pl. S₂Cl₂, H₄P₂O₆ és nem SCl, H₂PO₃.) Ha a relatív molekulatömeg a hőmérséklettel változik (pl. termikus disszociáció következtében), a legegyszerűbb képletet használjuk (pl. S, P, NO₂ és nem S₈, P₄, N₂O₄), kivéve ha a polimer módosulat jelenlétét akarjuk hangsúlyozni.

Ha a vegyület egynél több elektropozitív vagy elektronegatív összetevőből áll, az összetevők felsorolása mindkét csoporton belül vegyjelük ábécé rendjében történik. Az ábécé rendben az NH₄ egyetlen szimbólumnak tekinthető (mintha kis h betuvel lenne írva), ezért az Na után kerül. E szabály alól a hidrogén kivétel, mert a savas hidrogént a kationok közt utolsónak soroljuk fel. Pl.:

Több aniont tartalmazó vegyületek esetén az anionok sorrendje a képletben a következőképpen alakul: 

1. H^-, O^2-, OH^-
2. A többi egyatomos szervetlen anion (H^- és O^2- kivételével) felírási sorrendje a következő:
   Rn, Xe, Kr, B, Si, C, Sb, As, P, N, Te, Se, S, At, I, Br, Cl, O, F.
3. A többatomos szervetlen anionokat (OH^- kivételével) növekvő atomszámuk szerint, azonos atomszámú ionokat a központi atom csökkenő rendszáma szerint kell felsorolni (pl. , , ill. , , sorrendben).
4. A szerves anionokat ábécé rendben írjuk fel.

Nemfémek két elemből álló vegyületében az összetevőket a b. alatt említett sorrendben kell felírni azzal a kiegészítéssel, hogy a hidrogén a sorban az N és a Te közé kerül.
Pl. NH₃, H₂S, CCl₄, ClO₂, OF₂._.

Három vagy több elemet tartalmazó vegyületek képletében a sorrend általában összhangban van azzal a sorrenddel, amellyel az atomok a molekulában vagy az ionban kötve annak.Pl. HOCN ciánsav; HNCO izociánsav. Egyes elterjedt képletek felírása (H₂SO₄, HClO₄, HNO₃) nem egyezik meg ezzel a szabállyal, de - általános elterjedtségük folytán - ez a sorrend megtartható. Az azonos atomok vagy atomcsoportok számát a képletben arab számmal jelöljük. A számot a vegyjel, ill. a zárójelbe tett csoport jobb alsó indexeként helyezzük el. A kristályvíz és a lazán kötött molekulák számát a képletük elé helyezett arab számmal jelezzük. Pl. CaCl_2× 8 H₂O, Na₂SO_4× 10 H₂O.

A szisztematikus (racionális) vegyületneveket tehát úgy képezzük, hogy megnevezzük a vegyület elektropozitív, majd elektronegatív összetevőit és ezek arányát.

Az azonos atomoknak vagy atomcsoportoknak a képletben jobb alsó indexszel jelölt számát a vegyület elnevezésében a görög számnevekkel (1: mono-, 2: di-, 3: tri-, 4: tetra-, 5: penta-, 6: hexa-, 7: hepta-, 8: okta-, 9: ennea-, 10: deka-, 11: hendeka-, 12: dodeka-) fejezzük ki. A 9 és 11 számra a latin nona- és undeka- számnév is használható. Ha az atomok száma nagy és ismeretlen, a poli- előtagot használjuk. A fél neve szemi-, a másfél neve szeszkvi-. A mono- számnév elhagyható.

Pl.

Latin, ill. görög sorszámneveket (bisz-, trisz-, tetrakisz- stb.) az alábbi esetekben használunk:

1. Ha az atomcsoport nevében már van számnév: Pl. biszdiszulfid, bisztrifoszfát
2. Összetett nevek előtt (a név, amelyre a számnév vonatkozik, zárójelbe kerül) Pl. bisz(hidrogén-szulfid).

3.1. A gyökök elnevezése

3.1.1. Elektropozitív gyökök (kationok) elnevezése

1. Egyszerű kationok esetében az elem neve változatlan marad. Ha a kation különböző oxidációfokkal szerepelhet, úgy a neve után zárójelbe írjuk az oxidációfokot római számmal, vagy pedig arab számmal és + jellel.
   Pl:
   

   Fe2+	vas(II)-	vagy	vas(2+)ion
   Sn4+	ón(IV)-	vagy	ón(4+)ion
   Ni3+	nikkel(III)-	vagy	nikkel(3+)ion

2. Összetett kationok

   Olyan többatomos kation nevét, amely az egyatomos anionból több proton addíciója révén keletkezik, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy semleges egységet kapjunk, úgy képezzük, hogy az anion elemének gyökét -ónium végződéssel látjuk el.
   Pl. 

   H3O+	oxónium (esetleg hidroxónium)
   NH4+	nitrónium (általános elterjedtsége miatt az ammónium név használható)
   PH4+	foszfónium
   H2F+	fluorónium

   
   Ha a kation protonnak többatomos savakhoz való addíciója révén keletkezik, nevét a savanion nevéből -acidium végződéssel képezzük. Pl. a  CrO₄^2-nitrátacidiumion. A többi kationt az elem teljes, rövidített vagy latin nevéből -il végződéssel képezzük.
   Pl.

   IO2+	jodil
   SO22+	szulfuril
   CO2+	karbonil
   PO3+	foszforil
   NO2+	nitril  stb.

3.1.2. Elektronegatív gyökök (anionok) elnevezése

1. Egyatomos gyökök nevét az elem teljes, rövidített vagy latin nevéből -idion végződéssel képezzük.
   
   Pl.
   

   Cl-	kloridion
   S2-	szulfidion
   N3-	nitridion
   C4-	karbidion

    

2. Többatomos gyökök nevét a központi atom teljes, rövidített vagy latin nevéből képezzük -átion végződéssel. Először a gyök többi alkotórészét nevezzük meg - melyet ugyan a központi atom után írunk - a következő szabály szerint: az atomok vagy atomcsoportok számát görög számnévvel kifejezzük, majd ehhez tesszük hozzá az atomok vagy atomcsoportok teljes rövidített, vagy latin nevéből -o végződéssel képzett nevét (pl. oxigén esetén oxo-, kén esetén tio- stb.).
   
   Az -OH gyököt régi triviális nevén hidroxilnak, a -CN gyököt pedig cianidnak nevezzük. Ha a központi atom különböző oxidációfokkal szerepel, akkor neve után római számmal kiírjuk az oxidációfokát.
   Pl.:
   

   SO42-	tetroxo-szulfát(VI)-ion vagy szulfátion
   NO2-	dioxo-nitrát(III)-ion
   PO43-	tetroxo-foszfát(V)-ion
   PS43-	tetratio-foszfát(V)-ion
   PO2F2-	dioxo-difluoro-foszfát(V)-ion
   PO3F-	trioxo-fluoro-szulfát(VI)-ion
   S2O32-	trioxo-tio-szulfát(VI)-ion
   ClO2-	dioxo-klorát(III)-ion
   ClO3-	trioxo-klorát(V)-ion
   ClO4-	tetroxo-klorát(VII)-ion

   A pozitív és negatív jellemű gyökök neve közé kötőjelet teszünk. A savak és komplex vegyületek elnevezéséről a fentiek kiegészítésére még a következőket jegyezzük meg.

3.2. Savak elnevezése

Ma még széles körben használják a savak és sók elnevezésére a genfi nomenklatúrát.
Az oxigént tartalmazó savak (oxosavak) nevét úgy képezzük, hogy a savmaradék központi atomjának nevéhez a sav szót kapcsoljuk.
Ha a savmaradékban a nemfém vagy átmeneti elem a leggyakoribbnál kisebb oxidáció-fokkal szerepel, ezt a nemfém nevéhez tett -os, -es raggal jelöljük.
Ha a nemfém a savban a legkisebb, ill. legnagyobb oxidációfokkal fordul elő, ezt a sav neve elé tett hipo⁽¹⁾-, ill. per⁽²⁾-előtaggal jelöljük.
A savakat a IUPAC nomenklatúra szerint a 3.1.2. pontban leírtak alapján nevezhetjük el.
Pl.

Elterjedt sók nevében nem kell feltétlenül jelezni a sztöchiometriai arányokat.
Pl.:

Triviális savnevekben peroxo- előtaggal kell jelölni azt, hogy az (-O-)-t (-O-O-) helyettesíti:
pl.

Tiosavak elnevezésében azon oxosavak neve elé, amelybol a tiosav az oxigénnek kénnel való helyettesítésével keletkezik a tio- előtagot kapcsoljuk. A kénatomok számát görög számnévvel kell jelölni.
Pl.:

3.3. A savak funkciós származékai

A savak funkciós származékai a sav OH-csoportjának (vagy néha O-atomjának) más csoporttal vagy atommal való helyettesítése által keletkezik.

3.3.1. A savhalogenidek

A savhalogenidek nevét - ha a savcsoportnak külön neve van - úgy képezzük, hogy a savcsoport nevéhez a halogenidion nevét kapcsoljuk:
Pl.:

Ha a savcsoportnak nincs külön neve, a savhalogenideket halogén-oxidként kell elnevezni.
Pl.:

3.3.2. A savamidok

A savamidok elnevezésében az amid szót a savcsoport neve után kell kapcsolni.
Pl.:

Ha a sav nem minden hidroxilcsoportját helyettesíti NH₂-csoport, a sav neve elé az amido- előtagot kapcsoljuk.
Pl.:

3.3.3. A szervetlen savak észterei

A szervetlen savak észtereit elnevezés szempontjából sónak kell tekinteni.

4. Komplex vegyületek

4.1. Komplex vegyületek képlete

Komplex vegyületek képleteinek leírásánál is először a pozitív, majd a negatív gyököt írjuk le. A komplex csoport képlete szögletes zárójelbe kerül. A komplex gyök összetevőinek sorrendje a következő: központi atom, ionos ligandumok, semleges ligandumok (víz, ammónia). Az egyes ionos, ill. semleges ligandumok feltüntetésének sorrendje tetszés szerinti, de egyéb indokok híján azonos a komplex nevében követett sorrenddel.

4.2. Komplex vegyületek elnevezése

Komplex vegyületek elnevezésénél is úgy járunk el, hogy először a kationt, majd az aniont nevezzük meg, függetlenül attól, hogy közülük melyik a komplex gyök.

Komplex ionok nevében a központi atom neve a ligandumok neve után következik. A központi atom neve után zárójelben feltüntetjük az oxidációfokot. Komplex (semleges) molekulákban és kationokban a központi atom neve változatlan. Komplex anionok nevében a központi atom -át végződést kap. Az egyes ligandumok számától és töltésétol függetlenül, a komplex csoport nevében a ligandumokat ábécé rendben kell feltüntetni. Az ábécé rend megállapítása a ligandum magyar neve szerint történik.

4.3. Ligandumok elnevezése

1. Kationos és semleges ligandum nevében a koordinált kation vagy molekula neve változatlan marad. Kivételt képeznek a víz - akva; az ammónia - ammin, valamint a közvetlenül fémhez kapcsolódó NO-, NS-, CO-, CS-csoportok, amelyeket nitrozil-, tionitrozil-, karbonil-, tiokarbonil-csoportoknak nevezünk.

2. Anionos ligandumok nevét úgy képezzük, hogy az anion teljes vagy rövidített nevéhez -o végződést kapcsolunk.
   

   	anion neve	anionos ligandum neve
   H-	hidrid	hidrido-
   S-	szulfid	tio-
   F-	fluorid	fluoro-
   Cl-	klorid	kloro-
   O2-	oxid	oxo-
   OH-	hidroxid	hidroxo-
   CN-	cianid	ciano-
   SCN-	rodanid v.tiocianid	rodano- vagy tiocianáto-

   Pl.:

   K2NiF6

   kálium-hexafluoro-nikkelát(IV)

5. Addíciós vegyületek

5.1. Az addíciós vegyületek képlete

Az addíciós vegyületek képletében az összetevő molekulák képleteit ponttal kapcsoljuk össze. A pont a sorra (és nem a sorközépre) kerül. Pl. CuSO₄ . 5 H₂O.

5.2. Az addíciós vegyületek neve

Az addíciós vegyületek nevében az összetevő vegyületek nevét nagy kötőjellel kapcsoljuk össze. A molekulák számát a név után zárójelbe tett és egymástól ferde törtvonallal elválasztott arab számokkal adjuk meg.

A vegyületek nevének sorrendje azonos a képletek sorrendjével.
Pl.:

(1) csak H2N2O2 (hiposalétromossav), H4P2O6 (hipofoszforsav) és hipohaloid savak esetében használható.

(2) csak a perklórsavra és a VII. oszlop elemeinek hasonló típusú vegyületeire tartható meg.